Üdvözöllek a HUNGAROCAMION emlékoldalán!

1966 - 2006, 40 év, története csúcsán, fénykorában Európa egyik legnagyobb fuvarozási
vállalata volt, kishíján 2000 kamionnal. Emlékezzünk rá ezzel a honlappal, együtt!

  • button
img

Ha segítenél...
ötlettel, fotóval, bármivel, írj: info@hc-anno.hu

img

Facebook:
facebook.com

img

Kapcsolat:
E-mail a szerkesztőnek: info@hc-anno.hu

Volvo F88 F89

Nagy klasszikus

 

A Volvo az F88-at 1964-ben vezetette be a piacra. A maga idejében különösen fejlett járműnek számított teljesen acélból épített fülkéjével, amikor néhány brit gyártó még mindig fát alkalmazott jarművei kabinjának burkolására. További különlegességnek számított a késői 1960-as években az is, hogy az F88 kapható volt alvókabinnal, melyben már a vezetőülés mögött emeletes ágyát is alkalmaztak a nagyobb kényelem elérésének érdekében.
Az F88 motorikus teljesítménye 260 és 318 LE között mozgott, melyet 8 vagy 16 sebességes váltó továbbított a kerekekre. Értékesítési szempontból ez volt a másik nagy előny a tipikus angol, 32 tonnás nyerges kamionokkal szemben, ugyanis ezeket ekkoriban többnyire csak 180 lóerő körüli motorokkal és a 6 sebességes váltókkal szerelték. Ez az extra teljesítmény tette az F88-at egy különösen gyors teherautóvá amely így szinte azonnal nagy népszerűségre tett szert, köszönhetően továbbá annak is, hogy addig ismeretlen szintű úttartással és vezetési komforttal rendelkezett és olyan kénylemi extrák is rendelhetők voltak hozzá, mint a nagymértékben állítható ülések, a hatékony fűtés és a rádió.
Az F88-ból származtatott G88-at 1969-ben mutatták be, amely lényegében ugyanazt a járművet jelentette, mint az F88, annyi különbséggel, hogy az első tengelyt 30 cm-rel előrébb szerelték, hogy ezáltal is növelni lehessen az össztömeget, amely Svédországban akár 52,5 tonna is lehetett.
A G-változatot főként Svédországban, Norvégiában és Ausztráliában értékesítették. Az, hogy a mai kocsik szinte ugyanazon elvek alapján épülnek, mint az F88 sorozat annak idején, bizonyítja hogy konstrukciója évekkel megelőzte korát, lerakva a modern teheratógyártás alapjait.
Az utolsó F/G88 1978-ban hagyta el az összeszerelő sort.
Az F88-at sokan ma is a "vezetőbarát" teherautók első, modern generációjának tartják és egész Európa szerte méltán elismert, klasszikus kamionként emlegetik.

Az F88/89-esek korszerűségük és megbizhatóságuk révén a HC-nál is nagy népszerűségnek örvendtek, amit mi sem bizonyít jobban, mint az a tény hogy legutolsó példányaik még a '80-as évek közepén is aktív szolgálatban álltak. A Mercedes LPS-ekkel együtt ez a típus fektette le igazán a magyar nemzetközi árufuvarozás alapjait a '70-es évek elején. A céghez a sorozat első képviselői 1968-ban érkeztek és azonnal a mélyvízbe dobták őket, ugyanis rögtön az akkor induló közel-keleti járatokra osztották be a frissen beszerzett kocsikat. Mint az a HC első reklámfilmjeiben is látható, könnyedén teljesítették a hosszú, nem ritkán 20-30 napos fuvarokat is, bármi volt is az úticél.

Műszaki adatok (Volvo F88.38 4x2 - 1973):

Hengerek száma: 6 Hengerűrtartalom: 9600 cm3 Teljesítmény: 260 LE Tengelyek száma: 2 Meghajtott tengelyek száma: 1 Gördülő gumiabroncsok: 6 db Üzemanyagtartály: 400 l Üzemanyagnorma (üresen/rakottan): 35/39 l / 100 km Első elfordulás: 2700 mm Hátsó elfordulás: 2100 mm

Volvo F12

A "Kockavolvo"

 

Az F10, F12 és F16 sorozatú teherautókat a Volvo Trucks 1977 és 1993 között gyártotta. Az F10 és F12 1977-ben indult, számos innovatív funkcióval, ilyen volt elsősorban a biztonsági vezetőfülke és a vezetők számára biztosított magas szintű ergonómia. Az erősebb motorokkal szerelt F16 csak 1987-ben jelent meg a piacon.
Ez a sorozat hatalmas sikert hozott a Volvo számára, több mint 200.000 darabot adtak el belőle 1977 és 1993 között. Ezek a típusok avatták a Volvot igazán nagy teherató gyártóvá a világpiacon.
Az alap-futómű alkatrészek, valamint a hajtáslánc elemei az 1977-es induláskor nagy mértékben a már 1973-ban bevezetett, N-sorozatú teherautók fődarabjain alapultak. A motorokat különböző teljesítményszintekkel kínáltak, amelyek természetesen számos módosításon mentek keresztül az évek során. Minden a Volvo által gyártott erőforrás soros, 6 hengeres, turbófeltöltéses dízelüzemű motor volt ekkoriban.
A sorozat a 12 éves termelési periódus során két nagyobb fejlesztést ért meg. Az elsőt 1983-ban, ekkor jelentős változások történtek a kabinban (nagyobb szélvédő pl.), új, súlycsökkentett alváz és parabolikus rugók érkeztek, valamint a tágas "Globetrotter" kabint kínálták, mint opciós lehetőséget. A motorokat is folyamatosan fejlesztették, de teljesítményük nem változott.
A második frissítés 1987-ben érkezett, ekkor jelent meg az F16 sorozat és a kisebb típusok is kaptak néhány kozmetikai frissítést. Az F16 teljesen új, hathengeres, soros, hengerenként négy szelepes motort kapott.

Az F12-esek 1979-től a Hungarocamionnál is folyamatosan érkeztek és váltották le a lassan kifutó F88/89 szériát. Erősebb motorjaikkal, igényesebb, komfortosabb fülkéjükkel hamar népszerűek lettek a HC-s sofőrök körében. Moldova György is többször megjegyezte kamionos riportkönyvében, hogy az új Vovo milyen "úri hely" a Rábákhoz képest. Némi problémát az okozott csak, hogy egyes kocsiknál sorra beragadt a hatodik henger. Hosszas töprengés után jöttek csak rá, az okozza a problémát, hogy a modern technikát nem eléggé ismerő öreg sofőrök csak lassan, "lustán" kapcsolták a következő sebességi fokozatot. Így nem pörgött eléggé a motor, a fent említett hátsó henger ebből kifolyólag nem kapott rendes hűtést és beragadt.
Az F12-es vontatók kezdetben kéttengelyes Blumhardt pótkocsival érkeztek a vállalathoz, ez azért volt viszonylag nagy nehézség, mert így a szerelvények csak 4 tengelyesek voltak! Emiatt ezekkel a kocsikkal elég gyakoriak voltak a tengelysúly-problémák!
A "kockavolvók" a cégnél főként a Közel-Keletre jártak, de mint elődeik, ők is hibátlanul juttatták célba rakományukat, bármi is volt a járatok úticélja.

Műszaki adatok:

Soros, hathegeres, turbófeltöltős dízelmotor
Hengerűrtartalom: 12000 cm3
Teljesítmény: 350 LE

Volvo FH12

Az utolsó nagyszériás HC-s mohikán

 

1993 végén a Volvo bemutatta a legendás F-széria utódját, az FH sorozatot. A fejlesztésnél gyakorlatilag tiszta lappal indultak a Volvonál, bizonyítja ezt a teljesen új tervezésű 12 literes motor, felülfekvő vezérműtengellyel és az új elektronikus befecskendező technológia, melyek a Volvot a világ egyik vezető motortervezői közé emelték.

Az első generáció (1993-2002)
Az új sorozat azonnal elnyerte "Truck of the Year" díjat 1994-ben. A 16 literes motor, hajtómű és a hajtáslánc számos fejlesztést és számos további funkciók örökölt az előző generációtól, többek között az új Volvo motorvezérlést és diagnosztikát is.
Az új FH fülke aerodinamikailag sokkal hatékonyabb volt, mint elődje és sokat javult az ergonómia is. A kabint alaposan tesztelték szélcsatornában is, a cél az aerodinamikai tulajdonságok és az üzemanyag-hatékonyság javítása és ezáltal a levegőszennyezés csökkentése volt. 1995-ben a Volvo FH sorozat volt az első nagy teherbírású teherautó, melynél SRS légzsák javította a passzív biztonságot.
Az új D12A motor tervezése volt az egyik legnagyobb motorprojekt a Volvo Trucks 1950-es évek óta írt történetében. Erre a célra egy teljesen új, automatizált gyáregység épült, ahol a motorok összeszerelésének nagy részét robotok végezték, csak a végszerelés maradt kézi munka. A D12A motorral a Volvo célja az volt, hogy megfeleljen a legújabb kor igényeinek: nagy teljesítmény, alacsony üzemanyag-fogyasztás és alacsonyabb károsanyag-kibocsátás.

A második generáció (2002-napjainkig)
2001-ben a Volvo bemutatta a második generációs FH és FM sorozatot, melyeknél a vezetőfülke és a hajtáslánc is jelentős átalakuláson esett át. A fejlesztés beruházási költsége 600 millió euróra rúgott. Jelentős változásokat hozott a lendületes fejlesztés: újratervezett fülke, I-shift, új elektronikai rendszerek és motor fejlesztések.
A változások a fülkében is szembetűnőek voltak, melyek közül a sík padló volt a legfontosabb. Új tükröt fejlesztettek ki, ami csökkentette a holt teret és javította a levegőáramlást, mindezek mellett a kabin új, álló fényszórókat és első-oldalsó irányjelzőket kapott. A belső tér is megújult, több helyen lekerekítették a műszerfalat és új ülések továbbá szériában beépített biztonsági öv jelent meg. Opcionálisan rendelhető volt többek között a beépített hangszóró és mikrofon mobiltelefonhoz, a kormányról vezérelhető rádió és a beépített GSM telefon.
A D12C sorozatú motor teljesítménye már 500 LE (370 kW) volt.

Az FH Volvok uralták a Hungarocamion utolsó évtizedét. 1994-től folyamatosan érkeztek, leváltva elöregedett társaikat. Gyakori volt a ponyvás pótós, de ebből a típusból ruhás-tandem szerelvények is előrfordultak a cégnél, Sommer felépítménnyel.
Érdekes tény, hogy az első legyártott 30 darabos FH szériát a Hungarocamion vette meg, ebből 20 nyerges, 10 pedig a fent említett Sommer felépítményes ruhás szerelvény volt.
Ezt követően, egészen pontosan 1998-tól jöttek az újabb, már módositott típusok, 420 lóerös motorral! Ekkortól lett általános a mega-szerelvény a HC-nál, a beszerzett FH Volvok nagyrésze már 100 köbméteres raktérrel rendelkezett! Egyébként ebből a szériából tandem-pótos, valamint tandem-ruhás változat is futott a vállalatnál. Ezeket a mega-szerelvényelet használták a Philips, Samsung és Electrolux fuvarokra! E kocsik legrossazbb tulajdonsága a mindössze 400 literes üzemanyag tank volt. A nyerges vontatók a kormánykeréknél is légrúgóval voltak ellátva. Ehhez a szériához tandem szerelvények is érkeztek, mindösszesen 30 darab tandem FH12 került ekkor a HC-hoz. Ezeknek az üzemanyag tankja már jóval nagyobb, 700 literes volt és mindkét ülésüket légrugóval szerelték.

A beszerzések a következőképpen alakultak. 1998-ban rendelte a cég az első 500 db "megás" FH-t, ezeket két részletben 1998-ban és 99-ben szállította le a Volvo (FVV rendszámmező). A flottát ezek után is fiatalítani szerette volna a Hungarocamion, de a Volvo nem tudott annyi új autót szállítani, amennyit a HC beszerzett volna. Ezt a problémát bolgár eredetű, banki visszavett kocsikkal oldotta meg a HC. Ezek voltak a "nagykerekes", fehér fülkés FH12-k, melyek főként hűtős félpótkocsikat kaptak vontatmányul. A következő szállítmány 2001-ben érkezett, ezek már "megás" traktorok voltak, szintén fehér fülkével. Ők adták a cég FVX-es rendszámmezőjének első részét. 2002-ben pedig az állólámpás, új FH Volvok jöttek (150 db), ugyancsak fehér színben. Továbbá ekkor kerültek a céghez a DAF 95 XF-ek is, szintén fehér Space Cab fülkével, melyeket főként a cégnél vállalkozói munkaviszonyban dolgozó sofőrök kaptak.

A fent említettek szerint az utolsó nagy FH beszerzés tehát 2002-ben érkezett, ekkor kerültek a céghez a második generációs, állólámpás kocsik is. Már ezek is fehérben pompáztak, sőt a ponyvás félpótok is egyre inkább fehér ponyvákat kaptak, szokatlan látványt nyújtva a zöld-sárga-piros színekhez szokott szemlélőnek. Az új tulajdonosi szerkezettel nagy kavarodás lett úrrá az addig megszokott és bevált rendszeren, hol sárga traktor húzott sárga félpótkocsit, hol pedig zöld vontatót adtak ki a kék póthoz nem is beszélve a fent említett fehér kocsikról. A cég megszűnésekor az alig 3-4 éves autók nagyrésze eladásra került, jócskán a piaci ár alatt, épp ezért nagyon hamar gazdára talált szinte az összes pédány. Nagyrészt Kelet-Európába adták el őket, de állítólag még Dél-Amerikába is került belőlük néhány.

Forrás: Wikipedia, Kiss Gábor

Galéria - Volvo